Uszanov Jurij
FESTŐMŰVÉSZ
1947 – 2024
” … segít, hogy a mindennapokban minket körülvevő szépséget megláthassuk.”
(Karancz Gábor, múzeum igazgató)
Gondolatok tanítványaitól
A művészetet nem tudom neked megtanítani, mert azt magadban kell felfedezned.
Diákként nyughatatlan voltam. Pár dolog tudott csak lecsillapítani, például a festészet. Idő kellett hozzá, hogy megértsek sok dolgot. Élveztem az óráit, mert alázattal és szeretettel beszélt a művészetről, nyoma sem volt benne soha semmi művészi arroganciának, és fellengzésnek. Szerettem ahogy beszélt, ahogy próbálta velem megértetni azt, hogyan tudom magam kifejezni rajzban, festészetben. A mai napig idézek tőle egy mondatot, amit nekem mondott:
„A művészetet nem tudom neked megtanítani, mert azt magadban kell felfedezned. Én a technikát tudom neked megmutatni, hogy megtaláld az utad.”
Hálás vagyok azért, hogy, egy olyan embertől tanulhattam, ha nem is sok ideig, aki egy másik világot tárt fel előttem. Csak a kilincset mutatta meg, nekem csak annyi dolgom volt, hogy kinyissam az ajtót. Köszönök mindent!
,,Minden festmény utazás egy szent kikötő felé”
Gimnáziumi diákként a tanár úr volt az, aki felfigyelt rám és úgymond felkarolt. Meglátta bennem a tehetséget és invitált a szakkörére. Mostani tapasztalatommal elmondhatom, hogy igazi művésztanár volt. Egy művésztanár jóval több mint művész és jóval több min tanár. Ha valaki remek festő, még nem biztos, hogy azt a tudást át is tudja adni. Ő tudta. Mindkettőt. Méghozzá alázattal. Olyan attitűddel tanított, hogy ne azt lássuk, hogy mennyi mindent nem tudunk, hanem, amit ő tud mi is megtanuljuk. Én mindent tőle tanultam azokban az években …. nem a főiskolán. Elsősorban azt, hogy alázatos legyek a festészet iránt és szorgalmas.
Ha munka közben valamiért elakadtam, nem tudtam hogyan tovább, akkor odaült, elkérte az ecsetemet és festett. Én pedig néztem…csodáltam…és tanultam. Mindeközben szavakkal nem is beszéltünk. Észre sem vettem és átvettem a festés közbeni szokásait, még azt is ahogy az ecsetből a vizet a festőállvány mellé, a földre szokta kicsapni. A mai napig így csinálom. Talán nem túl elegáns de olyan művészi. Viszont ma már én is odaülök a tanítványaim mellé és elkérem az ecsetjüket….ahogy ő tette. Művésztanár lettem….és ezt tőle tanultam.
Giotto szerint ,,Minden festmény utazás egy szent kikötő felé”. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a művészek, köztük a festők , a Teremtőtől kapott tálentummal egész életükben hidat építenek. Hidat, melyen az emberek átkelhetnek, hogy megláthassák azt a szép világot, amit a művészek látnak. Ez nem kedvtelés hanem szolgálat, amit nem lehet letenni. Legalábbis itt a földi életben. A Tanár úr megépítette azt a hidat és többek között engem is megtanított rá.
A szülőföld iránt érzett nosztalgia és a választott új otthon szeretete
Jurij Uszanov több évtizedig Magyarországon élő festőművész. Tanulmányait szülővárosában, a moszkvai Képzőművészeti Főiskolán végezte.
1979-ben házassága révén került hazánkba. Előbb Budapesten, majd 1988-ban Marcaliban telepedett le, ahol a festészet mellett tanítással foglalkozott. Kívülről tekintve visszavonultan élő művész viszonylag ritkán állított ki, nem kereste a minden áron való nyilvánosságot. Marcaliban 2001-ben rendezett kiállítása ezért különösen fontos esemény munkásságában.
Művészete sajátosan tükrözi az életút kettősségét: a szülőföld iránt érzett nosztalgiát és a választott új otthon szeretetét. Ennek megfelelően gyakran jelennek meg képein az orosz táj és kultúra jellegzetes motívumai is. A hagymakupolás templomok, az orosz ikonokat idéző emberábrázolások a klasszikus orosz avantgarde hatásainak értő feldolgozásában Uszanov jellegzetes képi világának alapszövedékeit alkotják.
Az arany fényét sugalló, ezernyi apró részletből felépülő misztikus portrék a bizánci mozaikok ragyogó színhatását árasztják, legyen az a pravoszláv egyház szentjeire asszociáló kompozíció, profán családkép vagy egyszerű virágcsendélet. Az élményt nyújtó konkrét motívum helyett az azt kiváltó érzés válik fontossá számára.
Jurij Uszanov miszticizmusa drámai jellegű. Nem sejtelmes beleérzések, és nem is sugároznak megnyugvást kínáló szakralitást, extatikus, drámai anyagsűrűsödések, ahol a kalligrafikus gesztusok esetenként absztrakt érzésfutamokká szelídülnek. A súlyos kontúrok eltűnnek, és a mozgékony pillanatnyi állapotot tükröző , ritmikus kis kalligráfiák áradásával a művész a természetélmény játékos karakterét fejezi ki.
Uszanov új otthonának és környezetének hatása leginkább a tájábrázolás alakulásában érhető tetten. A művész új hazájában és Marcaliban szerzett benyomásait az absztrakt képekkel párhuzamosan, de kívülálló józanságával, a helyi tradíció figyelembevételével festette meg. Karakterizált új tájai legtöbbször a dunántúli dombok, illetve a Balaton világát idézik.
Dr. Géger Melinda
művészettörténész
Kiállítás megnyitó – Marcali, 2008
Műterem és kert a festőművész kelevízi otthonában
